különlegesek vagyunk-mondtad mikor
egy cipőtalp épp a földbe tipor.
süllyedtünk lejjebb, az élet már távol
nem fogunk hallani a tragédiáról.
a földet érte, de te már messze
repülök veled, de eresztenéd kezem
elvágyódsz innen, tested semmis
zsákba került az a test is
fények tánca közt elhullok én is
nem ismerlek hiányzol mégis
lehettél volna egy a sokból
de kiválasztott lettél, eltávozol most.
vagyis távoztál már, neked mindegy
távolban komédia, mégis sír minden
gyújtsunk lángot, fényét az éjjel issza
nyugodj békében, ránk ne nézz vissza.
hm, irok vagy nem majd eldől, vagy mégsem, a lényeg, h itt majd lesz egy-két gondolat tőlem, tán magamnak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése