huszonhárom kis lapát dudolja vig dalát

a mai nap végre úgy ébredtem
hogy végre nem csak fáradságot éreztem
Izgul meg kissé elégedett
nem gondoltam volna, meglepett.

az élet végre visszatért
felkiált a szomszéd, jaj ez él
reszkessetek még egy hétig
ideges vagyok de vidám mégis.

nem érdekel,mi a problémád
hivj valójában szarok rá
este úgyis mást teszek
tán egyszer tényleg boldog leszek.

tyű de szar és pozitiv lett ez, bár annyira nem:9
nem nekem való a vidám versek világa. vagy egyáltalán a verseké.:)
önbizalomhiányos hetek hónapok után- bár gondolom még most is van, de ahogy egy régi indián annó mondta-fuck it- kicsit tán boldog lettem. de nem biztos még nem tudom, h ez az e vagy csak szimpla gyomorrontás:) hétvégén elvileg koncert, hét elején szerencsés szám lett a 13, szééép. pár hét és németföld, ahogy ismerem magam, addig úgyis elfelejtek blogolni magamnak meg persze néha gyulának, bár most már ő se nézi gondolom mert pécsen nincs ideje rá hálazégnek, vagyis inkább az egyetemi életnek, meg annak h lusták beköttetni a netet:)
naszóval, baleset, elmaradt koncertek és csalódást okozó hétköznapok, meg emberek után, gergő felemeli szája szélét és olyat tezs, amit ritkán. mosolyog. jaja, azt. bár csukott szájjal, mert nincs foga és azt nem mutatja. holnap gödör epressel, rég láttuk. és még mindig irritál az egyik kolléga beszédmódja, de mit számit ez amikor máshol megy a pánik a malacinfluenza miatt, nekem is van citromos kézfertőtlenitőm, köszi érte vodafone:)
ennyi volt mára, vagy nem, majd kiderül, mennyire fogok unatkozni.

nézz, romantikus aláfestés:)

nézz rám, mim vagy nekem?
nézz rám, mi baj velem?
nincs más, csak te létezemitl
mondd már, miét nem lélegzel?

szeretsz és szeretlek
csókolnállak de nem merlek
nezz rám, mondj valamit
légyszi csak mondj valamit

vége, véget ért a dal
egyszer mindenki meghal
de sirok mert nincs többé
elmentél, te már nem élsz...

nézz rám, csak még egyszer
mit vársz adj egy jelet
ne csináld, ez nem lehet
nézz rám, adj már jelet...