sziv

hihetetlen h mennyire lemond mindent a klip, legalábbis nekem ha másnak nem is.
péntek péntek
te hamis lélek
éltek féltek
bután néztek

szerelem szerelme
az az egy kell nekem
szerelem keresem
egyre csak keresem

kedd

ismét nem történt semmi

ismét nem láttál senkit

nincs idő

nincs erő

ismét egy picit hiztál

megint az exed piszkál

szexre vágysz

mindenkit utálsz

csak egy pár percig legyek elveszve

szeress még egy picit csak pár percre

te vagy a jövő reménye

ebből a munkából megélhetsz

dolgozzál

soha ne álmodj már

reménytelen remények

reménykedek, h tán élek

öt évet

találok értelmet

csak egy pár percig legyek elveszve

szeress még egy picit csak pár percre

csak pár percre

csak pár percre

csak pár percre

juni 12

egy hónap...

milyen sok is tud lenni egyedül.

a sok kedvtelen ébredés, a magány, a belegondolás, hogy vajon ő most...

vajon gondol arra, hogy mi volt azon a nyári estén? mi lehet velem?

mert mindig cak ez számit...

én...

csak mindenkinek a maga énje.

ez meg csak szomorkodik, elmélkedik azon mi már más szemében semmi, szimplán buta múlt, melyet elfed ez a csodálatos szerelmes jelen.

haragszom, egyedül.

boldog hónapfordulót.

deja vu

nyár volt.

túl a vizsgán, végre egy problémával kevesebb...

hónapforduló, fél év, ez már valami komoly...

felhivja, mondja szereti.

hallgatás.

baj van?

csend...

mi a gond?

az ex. hivott. nem akarok már veled lenni, nem szerethetlek úgy, mint őt...

ismét nyár.

ugyanaz a nap.

fellépés után fáradtan felhivja. valami nem stimmel.

aztán üzenet...

van más, nem kellesz már.

összetört, elég volt, faszba a szerelemmel.

mégis gondol mindkét múltra...

buta, buta...

tánc

tested vonaglik, lassan táncolsz

közeledek lassan feléd, rögtön eltolsz

nem nézel rám, mát ölelsz

hangomra már nem felelsz

nap mint nap nézni a képedet

elképzelni a nem lehetséges életet

tovább vonaglasz, már mással táncolsz

elfeledtél, többé nem szólsz

tor

a hold magasan volt, de persze nem látszott. esett.
meg nem is nézett fel.
csak le
nézte cipője orrát, ahogy lassan lecsöppent rá a vér. felszabaditó volt. és meglepően megható.
elhagyta őt...
egyedül maradt.
mit tehetett mást?
elég ebből a sok szomorúságból, keserűségből, jöjjön végre a megváltás, végre a csönd, az érzelmek teljes hiánya.
csak egy vágás...
csak egy...
megered a vér, jó újra érezni valamit.
csöpög lassan le a cipőre.
meg fogja bánni...
meg fogja...

mindenki ott volt. apa, anya, testvérek, nagymama, mind összetörve.
milyen önző, ennyi életet tönkretenni egy szerelemnek hitt dologért, ami után sok új jött volna.
de már nem fog...
senkit nem érdekel...
senkit...
senkit.