milyen sok is tud lenni egyedül.
a sok kedvtelen ébredés, a magány, a belegondolás, hogy vajon ő most...
vajon gondol arra, hogy mi volt azon a nyári estén? mi lehet velem?
mert mindig cak ez számit...
én...
csak mindenkinek a maga énje.
ez meg csak szomorkodik, elmélkedik azon mi már más szemében semmi, szimplán buta múlt, melyet elfed ez a csodálatos szerelmes jelen.
haragszom, egyedül.
boldog hónapfordulót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése