szeptember 8 mozdulatlan

csak kifelé nézek magamból, mert belül már csak a megkeseredett lényt látom aki egymagában szenved amiatt hogy egyedül van. nem szerelmi bánat, mert nem volt szerelmes. csak ismét úgy érzem, h valamit elvesztettem ami már nem jön vissza. nem fogom hívni, mert tudom hogy nem ő hiányzik. de elnyomta azt hogy magammal legyek és szembesüljek azzal, h mennyire hagytam magam érzelmileg kiégni. nem tetszik és hosszú harcnak ígérkezik, feltéve ha meg tudom küzdeni, de nagy határozottan persze ebben sem vagyok biztos...