2010. február 11., csütörtök

meki beton

mi történt ma hogy ide kerültem?
olyan mintha egy perce még épp éltem.
miért néznek annyian, miér nem hallotok?
mikor mondom felétek, semmi baj jól vagyok.

hideg van de én mégsem érzem
a válasz egyértelmű de félek
bevallani magamnak, hogy mi történt
hogy egy élet máma véget ért.

nem hiszem, felállok,
pár arcot meglátok,
megnézem mit néznek,
valaki ott fekszik lenn
a hideg padlón nem mozdul
néhány ember lassan feljajdul, hogy

Isten veled te ismeretlen
utadon veled isten legyen
hirtelen elmentél egy jobb világba
legyél te annak a kiskirálya.

megnézem a haldokló vérző arcát,
belegondolok ilyenkor vajon mit lát.
Ekkor veszem észre hogy ez én vagyok
és szembesülök vele, hogy most meghalok.

De nem akarom, miért kell ilyen korán
mit tettem én hogy kiválasztott a halál?
csak viccelődtem, nem akartam rosszat,
az alak meg leszúrt és vérezni otthagy.

mentsetek meg ne hagyjátok
testemet kérlek még ne takarjátok
vagy vigyetek innen hogy ne lássák
ezt a haldokló fiút, kérlek ne lássák.

bár ilyenor mindig szarnak tekintem a verseimet, de valahogy össze kellett foglalnom azt h láthattam vkinek a letakart holttestét a meki előtt. durva dolog szembesülni a halandósággal és az emberi kegyetlenséggel egyszerre. és gondolom nemcsak nekem volt az... nyugodj békében bárki is voltál, ha van olyan h lélek és nem szűnik meg akkor minden jót a tiédnek mekis srác...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése